Az utóbbi időben kicsit felgyorsultak az IRL események, de természetesen a fotózást nem hagytam abba. Több új galéria is született, amiből hármat most érdemesnek találok megmutatni, hátha látszik rajta valamilyen mértékű fejlődés.
márc
14
2010
78 fotós szabály komplett idiótáknak
Hát, ez kész! 
A többi:
http://gawno.com/2009/05/78-photography-rules/
http://gawno.com/2009/05/78-photography-rules/
márc
14
2010
Üdvözlöm a kollégát
Üdvözlöm a kollégámat, aki a nevemre guglizva jut el erre az oldalra. Egy “h” és két “n”.
Amióta megy az oldal, aztóta fut rajta a StatPress. Nagyon jól mulatok, amikor látom, hogyan, honnan és kik találnak az oldalra. Alapvetőleg azokról a fórum oldalakról jönnek, ahol valami fotós dologról értekezem, de sokan gugliznak. Nagy sláger az f-szám, meg a harmadolás, de van aki almafát keres az oldalon. A legfurább az volt, amikor egy olyan kereséssel találtak ide, ami során a kedves olvasó a legméretesebb afro-amerikai hímtagot kereste, persze vulgárisan kifejezve önmagát, nem úgy, ahogy most írtam. Végig nagybetűvel írta. Ez már egy kicsit Google Fail kategória, mert igazából a “legnagyobb” szót használtam a weboldalon, a többit nem. Kicsit olyan, mint az egyik kedves játékos blogom, ami havonta több ezer találatot kap a Google felől arra a kereső szövegre, hogy “Leszbikus thaiföldi ikerlányok”.
Az oldal meta adataiba nem nagyon tudok (könnyen) belenyúlkálni, nem adtam meg semmilyen “kereső szavakat”. Pedig jó vicc lenne valami egészen más dolgokat megadni. Nem pajzán dolgokra gondolok. Lehetne mondjuk mosógép, acélgerenda, cselló vagy éppen tengeri hajó.
Az mindenképpen okot ad a gondolkodásra, hogy az emberek keresik az információt. Az is tény, hogy jó pár ember a keresők által az én oldalamra jut, ahol vagy talál releváns információt, vagy nem. Ez felveti azt a dilemmát, hogy egy ilyen oldal szerkesztőjének mennyire erkölcsi kötelezettsége érthető, világos és hasznos információt közreadni. Ami mókának indult, mikor csap át komolyba?
Mennyire tart tükröt egy ilyen nyilvános blog a szerkesztőjének? Mennyire ad támadási felületet egy ilyen blog? A közösségi oldalon publikált adatok viszonylagos elzártsága, hozzáférhetetlensége itt nem érvényesül. Iwiw, Facebook, Orkut és a többiek. Ja, és a fórumok. Az internetes fórumok, ahová egy közepesen értelmes bot automatikusan regisztrálja magát.
Hogy időben befejezzem és oldjam a feszültséget egy régi bölcseletet osztok meg: Aki társaságban fingik, viselje a következményeit.
márc
10
2010
Önarcképek a sötétben
Már régen csináltam ezeket a képeket, majdnem egy hónapja, de mostanában mindenféle IRL dolgok miatt lassabban megy a blog szerkesztése, így csak most tudom közreadni ezeket a képeket.
Egyik projekt tervem az volt, hogy szeretnék egy jó, fekete hátterű portrét csinálni. Magamról. Így aztán, amikor már minden elcsendesült itthon és este lett, előszedtem az asztali lámpámat. Beállítottam így, meg úgy és önkioldóval lőttem a képeket.
Ez után Lightroomot tanulgattam, ez mondjuk eléggé látszik a képeken, mivel néha túlzásba is vittem a kép élesítését, mint pl. ezen a képen:
Ez az első sorozat, még sosem csináltam ilyet. A k.b. ötven képből hatot meg merek mutatni, bár az alulról világított annyira nem lett jó, de szerettem volna, ha kint van.
A galéria megtekintéséhez kattints ide: http://foto.debreczi.hu/in/20100219_onarckepek/.
márc
04
2010
Első holdas képeim
Próbáltam holdas képeket csinálni, elég hosszú történet, a jelenlegi állás: Fail!
Ott kezdődött, hogy rendeltem egy 3x telekonvertert, hogy mégis közelebb legyen a golyóbis, mintha 200mm-en fényképezném. Igen, jóval nagyobb lett a hold, de sehogy sem lett éles. Először arra gondoltam, hogy az üveg rossz minőségű, de ezt kizártam, mert jó. Aztán a bemozdulásra fogtam. Egy dolgot nem tudtam ebben az ügyben megakadályozni: A tükörfelcsapódás berázta a gépet. Érzésre ez is gáz, de egyszerűen túl gyors az expo, nem hiszem, hogy ez lenne a gond.
Mostanában olvastam olyanról, hogy ezekkel a sima, fémből készült bajonettkonverterekkel nem lehet végtelenbe fókuszálni. Valószínűleg azért, mert k.b. 1 mm-el távolabb kerül az optika a háztól. Állítólag az igazán profi bajonettkonverterek egyrészt “chipesek”, tehát átvezetik az élesség infókat az objektívből a gépházba (majd utánanézek, hogy), aminek révén csipog meg zölden jelez a gép, ha jól beállítottam a manuál fókuszt. Ezen felül van egy korrekciós lencse, ami ezt a k.b. 1 mm-t kikorrigálja. Azért is gondolom, hogy ez igaz, mert amikor az állatkertben fotóztam, számos, tűéles felvételt készítettem, míg a holdról még a telekonverter nélkül sem tudtam igazán elfogadható képet lőni.
A megoldáson gondolkodnom kell, mert egy chipes bajonettkonverter k.b. tízszer annyiba kerül mint egy chip nélküli , nem is szólva arról, hogy Sony/Minolta/Alpha mounthoz egy darab sincs az eBay-en.
Mindenesetre álljanak itt a képek: http://foto.debreczi.hu/in/20100221_elsohold/
márc
02
2010
Állatkertben voltunk
Tegnap voltam állatkertben családdal. Elég kemény menet volt. A régi 200/f4-es pentaconnal toltam végig, amit már bemutattam ez előtt pár cikkel. A kezem majd leszakadt. Miközben az egyik kezemmel a fullfémüveg objektívet tartottam és fókuszáltam, másik kezemmel céloztam a géppel. Ez utóbbi kéz hüvelykujja állandóan az AEL gombon volt, mert csak így tudtam állítani full manual módban a zársebességet, miközben próbáltam követni a mozgó fotózandó állatokat, mikozben végig ellenőriztem a változó fénymérőt. Persze élesség-visszajelzés nem volt. VÁÁÁÁ!! Ja, és persze a blende állító rossz volt, de legalább azzal nem kellett foglalkoznom. XD
1-2 jó kép lett egyébként, meg ugye jó móka volt. Volt itt vadkacsa, tehén, tyúk, láma, farkas, mindenféle állat. A majmokat, a tigrist és az oroszlánt nem tudtam lefotózni, mert épp kürtőskalácsért álltam sorba. Hehe.
Itt tekinthető a galéria: http://foto.debreczi.hu/in/20100228_allatkert/
feb
20
2010
Merőkanál
Igen enyhén retrospektív (2 hétre visszamenő) tapasztalataiból az első a merőkanalas eset. Párom mosogatott, én meg ránéztem a merőkanálra és azonnal gépet fogtam! Nagyon vicces sorozat kerekedett ki.
A készült képekből készült galériát megtekintheted a http://foto.debreczi.hu/in/20100214_merokanal címen.
feb
20
2010
Még élek
Kicsit elfoglalt voltam az utóbbi időben, így sajnos a fotózás háttérbe került. Készült azért pár sorozat, amit be fogok mutatni a napokban, addig álljon itt egy kép, amit hazafelé, jobb híján az autóból fotóztam:
Munka után hazafelé
feb
07
2010
Szegény ember stúdiója
Vonz a műtermi fotózás. Pontosabban imádom a tökéletesen megalkotott képeket (is). Csodálom azokat a fotóművészeket, akik órákat töltenek el azzal, hogy elkészítsenek egy remek beállítást, a megfelelő fényeket hozzáadják és a megfelelő technikával lefotózzák. Persze én nem vagyok fotóművész, portré alanyom sincs, aki órákon át úgy vigyorogna, ahogy én szeretném. Stúdióm sincs, lehetőségem sincs, hogy béreljek egyet. Sőt! Nem elég az, hogy nincs egy távolról vezérelhető vakurendszerem meg különféle háttérszövetem, hogy megvalósíthassam amit szeretnék. Sőt! Még egy rendes vakum sincs. Semmilyen. Csak ami a gépbe van építve. Mim van? Van egy .. hm .. almám. Meg van egy fekete Metallica pólóm, a kisebbik gyerek etetőszéke. Van egy tükrös szekrény az előszobában. Van a feleségemnek egy kisméretű piperetükre. ÉS VAN KEDVEM KISÉRLETEZNI!!! HURRÁÁÁÁ!!!!
Így ma délután a fürdőkádban kigondoltam valamit. Aztán este, amikor az éj leszállt, a párom kivitte a gyerekeket szánkózni, én meg akcióba lendültem!
- Kirántottam az állványt, ráerősítettem a gépet és kivittem a közlekedőbe!
- Elé tettem egy etetőszéket, leterítettem egy fekete Metallica pólóval és rátettem egy almát, amit előtte gondosan kifényesítettem. No, nem lett tökéletes, de leszedtem róla azt a matt viaszos réteget.
- Automata üzemmódban ráfókuszáltam az almára, majd átkattintottam a ketyerét manuális üzemmódra. Az érzékenységet levettem a minimális ISO 100-ra és RAW képrögzítést állítottam be. Elégnek éreztem úgy nagyjából beállítani a blendét és a zársebességet, hiszen ezekkel és a fényekkel terveztem játszani.
- Beállítottam a késleltetett kioldást két másodpercre, majd a beépített vaku elé tartottam a pipere tükröt úgy 45-60 fokban és a gép melletti tükrös gardróbszekrény ajtót annyira, hogy a piperetükörről lepattanó fénysugár pont oldalról-elölről kapja el az almát. Pont úgy, mintha a vaku a gép mellől k.b. 30-40 centrire egy állványon állt volna.
Ilyen lett:
K.b. húsz képet, ha készíthettem, ezekből adok közzé hatot:
http://foto.debreczi.hu/in/20100207_elsoalma/
Természetesen messze nem lett tökéletes a végeredmény, de első próbálkozásnak tökéletes! Rendkívül elégedett vagyok magammal!
feb
05
2010
A harmadolási szabály alkalmazásának problematikája
Van ugye a harmadolási szabály, másnéven aranymetszés, ami a kompozíció egyik legfontosabb szabálya. Az a lényeg, hogy a képet felosztjuk 9 egyenlő részre (2 függőleges és 2 vízszintes vonallal). A téma fontosabb pontjait a metszés pontok közelébe vagy a vonalakra érdemes komponálni, így harmonikusabb, izgalmasabb, erősebb lesz a produktum. Ezt ugyebár már nagyon rég óta ismeri és használja az emberiség, bla bla.
Miért is hozom fel a témát, amikor erről minimum pártízezer találattal rendelkezik a gugli? Mert próbálkozom vele. Próbálom megtalálni ezeket a pontokat. Eddig csak érzésre próbáltam, de annyira nem jött be. Vannak olcsóbb kompakt gépek, amik kirajzolják a harmadolást a keresőbe, vagy ugye a hátsó LCD-re. A Sony Alpha 200-asom ugye egy régimódi DSLR, a keresőben az van, ami a lencsén, kivéve, amit rárajzoltak a mérnök urak:
Ezen látható jópár vonal, de ezek egyike sem segít a harmadolásban sajnos. Sőt, mint ahogyan azt magamnál felfedeztem, elvitt a susnyásba. Letöltöttem így a nézegetőjét és ráhegesztettem egy rácsot. Ilyen lett:
Szóval ez így a legnagyobb jóindulattal is csálénak mondható. Kicsit félrevezet, ha nem arra használom a vonalakat, amire valók (mert ugye azok a vonalak nem harmadolásra valók).
Azt hiszem csinálok majd próbafotókat, tréningezni fogom a szemem és kezem, hogy ezen a nehézségen valahogy túltegyem magam.
